Holnap, hétfőn halottak napja. Este megyünk Zolival a temetőbe. Anyukámhoz, a nagyszülei sírjához, a nagypapámhoz, és egy fiatalon meghalt karatéka társhoz. Sűrűn járok ki a temetőbe, de ilyenkor jobban szeretek menni mert gyönyörű és ünnepélyes. Számomra nem a szomorúságot juttatja eszembe hanem örömöt, csodálatot a szépsége miatt. Nem szomorkodom, erre ott van, ott lenne az év összes napja. Örülök hogy élt anyukám, és még ha fáj is sokszor, a létére emlékezem amikor csak akarok, bármi is történik.